Félreértett szerelem

A kapcsolatainkban sokszor a jelentést értjük félre, nem a helyzetet. Ha a társunk máshogy reagál, mint reméltük, könnyen mondjuk ki magunkban: "biztosan nem szeret". De mi van, ha a reakció nem rólunk szól? 

A párkapcsolatokban a legtöbb fájdalom nem a vitás helyzetből fakad, hanem abból, amit jelentésként rávetítünk. Gyakran azt hisszük, hogy ha a társunk másként reagál, mint szeretnénk, akkor a szeretet eltűnt. Pedig a szeretet sokkal stabilabb, sokkal mélyebb annál, mint amit egy-egy pillanatnyi döntés vagy érzelem sugall.

Nemet mondani ér.
A nemet mondás nem a szeretet hiánya, hanem a belső tisztaság jele. Azt mutatja: valami nem komfortos, nem esik jól, nem vállalható. Ez nem a másik ellen irányul, hanem egy belső igazság kimondása.

Kérni ér.
A szükségletek megfogalmazása nem követelés, hanem őszinte felvállalás. Attól, hogy valaki kimondja, mire van szüksége, a szeretet nem válik feltételessé — épp ellenkezőleg: átláthatóbbá.

Nem tudni, nem érteni ér.
A bizonytalanság nem gyengeség, és nem szeretetlenség. Néha idő kell ahhoz, hogy valaki megértse saját érzéseit.

Másképp érezni, mint a partner — ér.
Különböző tempók, különböző reakciók, különböző válaszok. A különbözőség nem a szeretet hiánya, hanem az emberi sokszínűség jelenléte.

Időt kérni ér.
A csend sokszor nem távolodás, hanem rendeződés. A "most nem tudok válaszolni" nem azt jelenti, hogy nincs szeretet — csupán azt, hogy a léleknek lélegzetvételre van szüksége.

Dühöt érezni ér.
A düh nem mindig a másik ellen irányul. Sokszor csak arról szól, hogy valami túl sok, túl gyors, túl megterhelő. Az érzelem nem egyenlő a szeretet minőségével.

Megváltoztatni a véleményt ér.
A változás nem bizonytalanság, hanem fejlődés. A szeretet mellett is lehet valaki új felismerésekre jutni.

Nem vállalni valamit ér.
A "nem tudom megtenni" nem azt jelenti, hogy a kapcsolat kevésbé fontos. Csak azt, hogy az adott helyzetben valami nem fér bele.

Saját döntéseket hozni ér.
Az önállóság nem a másik kizárása — a kapcsolatban két felnőtt ember halad egymás mellett, nem egymás helyett.

Hibázni ér.
A hiba nem a szeretet ellen szól, hanem emberségünkről árulkodik. A hibákból való tanulás gyakran elmélyíti a kapcsolatot, nem pedig eltávolítja.

Segítséget mástól kérni ér.
Néha a külső támogatás hozza meg azt a tisztánlátást, amit a kapcsolat belülről már nem tud. Ez nem a partner kritikája, nem elfordulás, hanem önmagunk gondozása.

Határokat húzni ér.
A határ nem fal, hanem tiszta tér, ahol két ember egyaránt biztonságban lehet — külön-külön és együtt is.

Mit jelent ez annak, akinek fáj a másik viselkedése?
Hogy nem minden reakció jelent elutasítást. Néha csak arról van szó, hogy a társad a saját belső világát próbálja rendezni — és ettől még szeret.

Mit jelent ez annak, aki a saját határait, szükségleteit vagy érzéseit próbálja kifejezni?
Hogy mindezt úgy is lehet tenni, hogy a kapcsolat erősödik, nem sérül. A szeretet nem tűnik el attól, hogy őszintébbé válik.

A szeretet sokszor nem ott sérül meg, ahol fájdalmat érzünk, hanem ott, ahol félreértelmezzük a helyzetet. Amikor megértjük ezt, a kapcsolat fellélegzik — és világossá válik:

A szeretet nem az, hogy mindig azt adjuk, amit a másik vár.
A szeretet az, hogy miközben önmagaként létezik mindkét fél, megmarad a szívben a jóindulat, a tisztelet és a kapcsolódás.

Mindezek mellett fontos megjegyezni valamit:
bár hibázni emberi, és a különböző reakciók nem jelentik a szeretet hiányát, van egy pont, ahol a kapcsolat sérülni kezd. Amikor a sértődés nem tisztázódik, és a csend már nem a rendeződés tere, hanem eszköz arra, hogy a másikat fájdalomban tartsa — ott már nem a szeretet működik.

A szeretet nem a büntetés és a távolságtartás útját keresi, hanem a megértését és a fejlődését. 

Arról, hogy mi nem szeretet, és hogyan ismerhető fel a visszavonás, a büntető csend, a szeretetnek álcázott távolítás — a következő írásban lesz szól.
 
Ha megérintett a téma és kérdések merültek fel benned, itt írhatsz üzenetet: