Aki egyedül magányos, az kapcsolatban is

Sokan azt hiszik, hogy a magány csak az egyedüllét velejárója. Pedig aki belül elszigeteltnek érzi magát, az egy párkapcsolatban is ugyanúgy magányos tud lenni. Ez a belső hiány gyakran vezet függőségekhez. Ez az írás arra hív, hogy új nézőpontból lássunk rá a magány és a kapcsolódás valódi természetére. 

Miért olyan nehéz "csak úgy" jól lenni?

Sokan keresik a választ erre a kérdésekre. A fájdalmat és frusztrációt pedig csillapítani kell, így gyakran alkoholhoz, cigarettához, túlzott munkához, evéshez, kapcsolatokhoz, droghoz vagy épp spirituális eszközökhöz fordulnak. A közös gyökér gyakran ugyanaz: a magány. De nem csak az "egyedüllétről" van szó. A mély magány egy sokkal belsőbb tapasztalat: az elkülönültség érzése, amikor úgy érezzük, senki sem ért meg, senki sem lát igazán. Ez az érzés gyakran nem felnőttkorban kezdődik – hanem sokkal korábban.

A korai elkülönülés nyoma: a kapcsolódás hiánya

Az elhagyatottság, az érzelmi elérhetetlenség vagy akár egy kisgyermekkori trauma (pl. kórházban töltött idő, válás, bántalmazás, kontrolláló szülők) korai "leválást" okozhat a gyermeki lélekben. Ilyenkor a kapcsolódás vágya helyett védekezés alakul ki. Ez később gyakran társfüggőségben, vagy - éppen annak látszó - ellenkezőjében: elköteleződés-képtelenségben jelenik meg. Aki egyszer mélyen megélte, hogy a kapcsolódás fájdalmat, sőt túlélést veszélyeztető helyzetet jelentett, az felnőttként is félelemmel közelíthet az intimitáshoz – ugyanakkor mindennél jobban éhezik rá.

Mi köze ennek a függőségekhez?

A függőség (legyen az alkohol, drog, nikotin, túlzott online jelenlét, párkapcsolati kényszer stb.) a kapcsolódás pótléka. Valami, ami enyhíti a belső hiányt – ha csak egy kis időre is. Ám ezek sosem valódi megoldások – mert nem kötnek össze más emberekkel, nem adnak visszajelzést, nem adnak elfogadást. A fájdalmat csak ideiglenesen tompítják. Közben pedig a szégyen, az elszigetelődés, az "elrontottam" érzése tovább növeli a magányt.

A valódi gyógyulás közösségben történik

2017 óta tartok csoportfoglalkozásokat, ahol ezek a mélyebb emberi rétegek is felszínre kerülhetnek. Korábban a Lélekmelegítő beszélgetések, a Tudatos Teremtő Klub is, és a jelenlegi Őszinte beszélgetések csoport mind azt a célt szolgálták, hogy kapcsolódási lehetőséget adjanak – nemcsak másokhoz, hanem saját magunkhoz is.

A csoportban a résztvevők nem "terápián" vesznek részt, hanem egyfajta tanuló és tapasztalati tér, azaz közösségi élménytér:

• Megértést kapnak párkapcsolati és életeseményeikhez.

• Nézőpontokat cserélhetnek férfiak és nők között.

• Fejlődik a kommunikációjuk, az önreflexiójuk, az empátiás képességük.

• És ami talán a legfontosabb: megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül.

Vegyünk egy hétköznapi, mégis tabusított témát, amikor egy életesemény, egy kapcsolati probléma nem csak fáj, de összezavar:  a szerelmi háromszöget. Ez is lehet egy feldobott beszélgetéstéma. 

A megcsalt fél gyakran nemcsak a másikban csalódik, hanem saját magában is:
– Miért nem voltam elég?
– Miben hibáztam?
– Mit rontottam el?

Ezek a kérdések mélyen sértik az önértékelést, a nőiességet vagy férfiasságot. A csoportban kimondhatóvá válnak az ehhez fűződő gondolatok, érzelmek és könnyülhet a fájdalom, mert itt a reakció nem elutasítás, hanem empatikus figyelem és hasonló tapasztalatokkal való visszatükrözés. Mások is megosztják tapasztalataikat, érzelmeiket. Ekkor születik meg egy újfajta belső emlék: "Nem vagyok rossz, csak megsebesültem. És nem vagyok egyedül ezzel." Ez az élmény mélyen gyógyító.

Őszinteség mint híd – a valódi kapcsolódás felé

Nem elég "elméletben tudni", hogyan lehet jól élni. Az érzelmi mintázatok – a magány, a függések, az önhibáztatás – tapasztalati úton írhatók újra.

Az őszinteség gyakorlása csoportban olyan, mint edzeni a szívünket: először félelmetes, aztán felszabadító. És amikor az őszinteségben nem elutasítás, hanem elfogadás vár, akkor valódi változás történik. Ezt nem lehet könyvekből megtanulni. Kapcsolatokban kell megélni.

A kapcsolódás a legjobb "ellen-szer"

Ahogy egyre többször éljük meg, hogy van helyünk egy közösségben, hogy biztonságosan nyílhatunk, számít a jelenlétünk, és hogy tudunk adni másoknak, úgy a magány érzését fokozatosan átírja a valóság. A függőségek helyét nem "akarattal" kell kiiktatni – hanem elsősorban önmagunk addig elérhetetlen részeihez való kapcsolódással, valamint valódi kapcsolatokkal betölteni. Nem kerülhetjük meg a Nagyobbal, a Felettessel, Istennel - ki hogy nevezi - kapcsolatot sem. Ha tabusítjuk, megfoghatatlansága miatt inkább hitbéli vitatémává tesszük, lehetetlenné válik a személyes kapcsolat rendezése a Legfelsőbbel. 

Talán épp az Őszinte beszélgetések csoport egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy teret ad ezeknek a nehezen kimondható, sokszor ellentmondásos érzéseknek – még Isten kapcsán is. Tapasztalható, hogy ha nem kell megfelelni sem vallási, sem felekezeti elvárásoknak, és ha személyes tapasztalatok is helyet kaphatnak bírálat nélkül, akkor az elveszett belső erő, a bizonytalanság helyét saját meggyőződés, bizonyosság és nyugalom veheti át.  Olyan kérdések kerülhetnek felszínre, amelyekről talán még soha nem mertünk beszélni, mégis ezek visznek közelebb ahhoz a belső kapcsolathoz, amely régóta hiányzik. 

A csoport nem tanácsokat oszt, nem válaszokat kínál, hanem felnőttként kezel – teret ad, kérdez, és támogat abban, hogy a belső bizonytalanságot lassan felváltsa a saját iránytűnkbe vetett bizalom. Ha érzed, hogy megszólít ez a téma, és szeretnél olyan térben beszélni, ahol nem kell tökéletesnek lenni, ahol elfogadnak, és ahol megengedett emberinek lenni, akkor szeretettel várlak az Őszinte beszélgetések csoportban.

Ha felmerültek kérdéseid, írd meg nekünk!