"Majd én elintézem!" Felelősségvállalás a párkapcsolatban.

 A párkapcsolatok dinamikáját nagyban meghatározza, hogyan oszlik meg a felelősség a felek között. Ki mennyire vállal szerepet a döntésekben, érzelmi támogatásban, anyagi kérdésekben vagy akár a mindennapi működés fenntartásában. Min múlik a felelősségvállalás egyensúlya a párkapcsolatban? Miért billen el, és hova vezethet?

Ha ez az egyensúly felborul, az hosszú távon eltávolodáshoz, érzelmi függőséghez, sőt akár betegséghez és váláshoz is vezethet, ezért mindenképp fontosnak tartom beszélni erről is.

A túlzott felelősségvállalás csapdája

Sokan úgy nőnek fel, hogy megtanulják: "ha én nem csinálom meg, akkor senki nem fogja". Ők lesznek azok a kapcsolatokban, akik mindenért felelősséget vállalnak – akár az egyik fél hibáiért, rossz döntéseiért is. Ez történhet:

• Gyerekkori minták miatt: ha valaki korán megtanulta, hogy neki kell "menteni a helyzetet" (pl. alkoholista szülő vagy felelőtlen családtag mellett nőtt fel).
• Kontroll iránti igényből: ha valaki úgy érzi, hogy csak akkor lehet biztonságban, ha mindent ő tart kézben.
• Önbecsülési problémák miatt: mert úgy érzi, akkor ér valamit, ha "hasznos" és mindenki rá számíthat.

A túlzott felelősségvállalás azonban kimerítő, és gyakran egyre inkább teherként nehezedik arra, aki cipeli. Egy idő után sértődöttség, harag, fáradtság és kiégés jelenhet meg, a partner pedig egyre passzívabbá válik.

A felelősség elkerülésének háttere

A másik véglet, amikor valaki következetesen kibújik a felelősség alól. Ez is lehet:

• Tanult viselkedés: ha gyerekként mindig "megmentették", és megszokta, hogy nem kell vállalnia a következményeket.
• Önbizalomhiány: ha valaki nem hiszi el, hogy képes lenne jól dönteni, ezért inkább hagyja, hogy mások tegyék meg helyette.
• Kényelem: mert ha a másik úgyis megold mindent, miért is fáradna vele?

Az ilyen kapcsolatokban a felelősség hordozója egyre frusztráltabb lesz, a másik fél pedig egyre kevésbé aktív. Az egyik túlterheltnek érzi magát, a másik pedig úgy érezheti, hogy "mindent irányítanak helyette". Végül ez eltávolodáshoz vezethet, mert az egyik fél kimerül és megcsömörlik, a másik pedig egyre inkább kívülállónak érzi magát a kapcsolatban.

Amikor ez már betegség vagy válás felé visz

Az egyensúlytalanság hosszú távon komoly testi és lelki tüneteket okozhat.

• Aki mindent cipel, az előbb-utóbb szorongásos tünetekkel, kiégéssel vagy akár testi betegségekkel szembesülhet.
• Aki elkerüli a felelősséget, annál gyakran önbizalomhiány, depresszió vagy elköteleződési problémák alakulnak ki.
• A kapcsolat pedig lassan vagy függőségi mintába fordul, vagy teljesen széthullik.

Sok ügyfelem számolt be arról, hogy éveken át próbálta "megmenteni" a kapcsolatát azzal, hogy mindent vállalt – pénzügyeket, gyereknevelést, döntéseket –, de ezzel csak azt érte el, hogy a másik egyre jobban eltávolodott tőle. "Már nem tudtam, hogy a párom vagy az anyja vagyok-e" – mondta egy kliensem, aki végül a válás mellett döntött.

Hogyan lehet egyensúlyba hozni?

1. Tudatosítsd a mintáidat – Felismerni, hogy miért esel egyik vagy másik végletbe, az első lépés a változás felé.
2. Beszélj róla – A felelősség egyensúlyának újratárgyalása közös folyamat kell, hogy legyen.
3. Tanuld meg a határokat – Ha mindent te intézel, engedd el néha, és hagyd, hogy a másik is szerepet vállaljon! Ha túl keveset vállalsz, próbálj kisebb lépésekkel kezdeni.
4. Ne félj segítséget kérni – A párkapcsolati mediáció, párterápia illetve az egyéni önismereti munka rengeteget segíthet.

A felelősség egyensúlya nemcsak a kapcsolat minőségét határozza meg, hanem azt is, hogy a felek hogyan érzik magukat benne. Ha sikerül közösen kialakítani egy egészségesebb dinamikát, az nemcsak a kapcsolatot mentheti meg, hanem minket magunkat is.

Ha úgy érzed, hogy van ezen a téren rendezni való az életedben, keress bizalommal egy a lehetőségeidet feltáró beszélgetésre!