Miért nem hagyod még mindig ott?

Gondoltál már arra, hogy miért nem lépsz ki egy számodra rossz kapcsolatból – és milyen árat fizetsz érte hosszú távon? Lehet, hogy mélyen legbelül már érzed, hogy nem jó helyen vagy. Hogy nem kapsz elég szeretetet, figyelmet, intimitást vagy megbecsülést. Mégis maradsz. Miért?

 Ha gyermeke(i)d is van(nak), ez a kérdés még égetőbbé válik. A gyerekek ugyanis nem azt tanulják meg, amit mondasz nekik, hanem azt, amit látnak tőled. Tudattalanul viszik tovább a mintáidat — és egyszer csak azt veheted észre, hogy ugyanazt a boldogtalan életet élik, amit te is. Ugyanúgy megalkusznak, ugyanúgy elhiszik, hogy ez az élet rendje. Ha pedig csak ketten vagytok, és valaha ott volt köztetek az a tűz, amiért anno egymásba szerettetek, lehet, hogy még visszahozható. De ehhez ketten kelletek — és ha eddig nem sikerült, az nem a ti hibátok. Egyszerűen nem kaptatok hozzá működő mintát, valódi tudást arról, hogyan kellene jól csinálni. A megrekedt helyzeteknél pedig kevés rosszabb van, mert kívülről talán csend van, de belülről lassan felemészt. 

Mi tart vissza?

1. Félsz az egyedülléttől
   Talán úgy érzed, hogy a magány ijesztőbb, mint az a kapcsolat, amiben most élsz – még akkor is, ha az tele van fájdalommal vagy ürességgel. Az ismeretlen néha félelmetesebb, mint az, amit már megszoktál, bármilyen rossz is az.

2. Nem hiszel eléggé magadban
   Lehet, hogy elhitted, hogy nem érdemelsz jobbat. Hogy örülhetsz, hogy legalább ennyi van. Pedig ez nem igaz – de ha évek óta így élsz, nem könnyű elhinni, hogy van kiút.

3. A megszokás csapdája
   A mindennapok rutinja, a közös élet, a megszokott környezet képes arra, hogy megbéklyózzon. Egy rossz kapcsolat is tud "kényelmes" lenni – mert legalább ismered.

4. Anyagi függés
   Lehet, hogy úgy érzed, nem tudnád egyedül anyagilag fenntartani magad vagy a gyerekeket. Talán közös lakás, közös hitelek kötnek össze titeket – és azt érzed, ezek elválaszthatatlanul összeláncolnak.

5. Mit szólnak mások?
   Lehet, hogy félsz attól, mit mondanak majd a családod, a barátaid vagy akár a közösséged, ha kilépsz. Talán azt hallottad, hogy "egy kapcsolatért meg kell dolgozni", és attól tartasz, hogy mások gyengének vagy önzőnek bélyegeznének.

6. Még mindig remélsz
   Talán hiszel benne, hogy egyszer jobb lesz. Hogy majd megváltozik. Hogy eljön az a nap, amikor megkapod tőle, amire vágysz. De hányszor hitted már ezt el?

7. Érzelmileg még kötődsz
   Akkor is, ha fáj. Akkor is, ha nem becsül meg. Lehet, hogy azok az apró jó pillanatok tartanak fogva – vagy csak az emlékük. Talán attól félsz, hogy soha többé nem fogsz szeretni senkit így.

Mi lenne, ha megengednéd magadnak, hogy felmérd hol tartasz most, hova szeretnél eljutni, és hogyan tudsz azzá az emberré válni, aki már nem éri be kevesebbel, mint amire vágyik és, amit igazán megérdemel? Félelmetes-e? Igen, de gyakran nem is a kapcsolatot, hanem a régi önmagatokat kell elhagynotok. Van kiút, és létezik az az élet, amire vágysz – még akkor is, ha most távolinak vagy elérhetetlennek tűnik. 

Milyen árat fizetsz, ha maradsz?

1. Lassan kiüresedsz
   Minden elfojtott vágy, minden el nem mondott szó, minden meg nem élt érzelem belülről emészt fel. A lelked csendben elfárad.

2. Elveszted az önbecsülésed
   Ha évekig elhiteted magaddal, hogy neked ennyi jár, előbb-utóbb el is hiszed. Egy idő után már talán nem is tudod, ki lennél egy boldogabb életben.

3. Testileg és lelkileg is rámehetsz
   A folyamatos szorongás, az elfojtott düh vagy szomorúság nem marad következmények nélkül. Fejfájás, alvászavarok, emésztési problémák – a tested is jelzi, ha nem vagy jól.

4. Az időd a tét
   Minden nap, amit ebben a kapcsolatban töltesz, egy nap, amit nem a saját boldogságodra fordítasz. És az időd a legdrágább, ami van.

5. Elfelejted, milyen az igazi intimitás
   Ha évekig nem érint meg senki úgy, ahogy vágynál rá, egy idő után talán már el is felejted, milyen érzés a valódi közelség. Pedig ez nem luxus – ez jár neked.

6. Csalódsz magadban
   Talán mélyen belül érzed, hogy többre lennél képes. Hogy bátorabb is lehetnél. De minden egyes év, amit maradással töltesz, egyre jobban elveszi a hited magadban.

Nem azért írom mindezt, hogy bántsalak, hanem mert tudom, hogy mélyen belül te is érzed: ez így nem élet. És ha most azt érzed, nincs erőd lépni, hidd el, nem vagy egyedül ezzel. De az első lépést neked kell megtenned – akár azzal, hogy szembenézel azzal, amit eddig próbáltál elnyomni. Mert ha te rendben vagy, a többi is helyére kerül.

Tudom, hogy milyen ott lenni, ahol most vagy. Tudom, milyen az, amikor úgy érzed, nincs kiút. De azt is tudom, milyen megérkezni abba a békébe, amiben már nem a túlélésről szól minden nap.

Veled tartok ebben. Ha szeretnéd, beszélhetünk tovább is róla. Jelentkezz egy díjmentes Élethelyzet-konzultációra!