Minden kapcsolat megmenthető?

 Gyakran csak az egyik fél érzi azt, hogy probléma van a kapcsolatban. A másik fél pedig nem érti, miért hozakodik elő a párja azzal, hogy valamit másként, vagy valami többet kellene tennie. Mivel nem értik egymást és, hogy mi történik velük, a tehetetlen fél eljut a sorsfordító dilemmáig: megmenteni vagy válni?

 Legtöbbször csak az egyik fél érzi eleinte, hogy valami megváltozott. Hogy valami nem úgy van, mint régen. A másik csak néz értetlenül: "Hiszen minden rendben van. Miért kellene bármit is másképp csinálni?" És ez a különbség nem a szeretet hiányából fakad, hanem egymás megértésének nehézségéből. Így történhet meg, hogy valaki csendben vívódik két fájdalmas lehetőség között: Hogyan kerülhetnénk egymáshoz ismét közelebb – és hogyan engedjem el, ha helyrehozhatatlan a kapcsolat?

Ilyenkor elhangzik a kérdés, ami mélyről jön, és amit senki nem szeretne feltenni: Vajon a mi kapcsolatunk megmenthető? 

Nos, ez egy érzékeny és mély téma. És az igazság az, hogy nem hiszek abban, hogy bárki garantálni tudná egy kapcsolat megmentését. Aki ilyet ígér, az – bármilyen jó szándék is vezeti – nem az igazságról beszél.

Egy párkapcsolatban nem csak két ember van jelen. Velünk vannak a szülők, a nagyszülők, a generációs mintái, a feldolgozatlan traumák, a vágyak, sebek és hiányok. És ott van az is, hogy még mi magunk sem tudjuk igazán, kik vagyunk, amikor elköteleződünk. Sokszor csak a kapcsolat végén kezdünk el látni. Kezdjük el felfedezni önmagunkat – talán először életünkben.

Sokszor úgy lépünk be egy kapcsolatba, hogy nem is tudjuk, kik vagyunk. Az elköteleződés után, az évek múlásával kezdünk ráébredni arra, hogy mi az, ami valóban fontos nekünk. És akkor már ott vagyunk valakivel, aki talán más irányba tart. Olyan, mintha két tojás találkozott volna valamikor – meglehet, hogy az egyikből sas lett, a másikból tyúk. A sasnak lemondás nem repülni, lételeme a szabadság, a tyúk számára fontos a biztonság és lehetetlen elvárás a szárnyalás. 

Ilyenkor a meghasonlás helyett őszinteségre van szükség, és nem az a kérdés, hogy "hogyan mentsük meg a kapcsolatot". Hanem az, hogy kik is vagyunk valójában, és mi a szerepünk a társunk életében. Én abban tudok segíteni, hogy kíméletes, de tiszta tükröt tartsak. Hogy meglásd magad – a saját igazságod. Segítek összekapcsolódni a szíveddel. Mert ha azt tudod követni, ha felismered, mi az, amit te igazán élni szeretnél ebben az életben, akkor tudni fogod azt is: ki az, aki ezen az úton veled tud tartani.

Ez néha fájdalmas. Mert nem a kapcsolat a legfontosabb – hanem az, hogy kapcsolatban vagy-e önmagaddal. A szíveddel. Mert ez az, ami kijelöli az irányt. És ha az igaz irányodban haladsz, akkor találkozni fogsz azokkal, akik szintén arra tartanak.

Sokunknak nem tanították meg, hogyan hallgassunk a szívünkre. Hogyan érezzük a belső iránytűnket. Így aztán vágyakból, hiányokból, reményekből választunk társat – és azt hisszük, ez elég lesz. De hadd mondjam el azt is, amit szívből hiszek:

Ha két ember őszintén hisz abban, hogy a kapcsolatuk megmenthető, és mindketten hajlandók tenni érte, akkor igen – van remény. A hit és a közös szándék csodákra képes. Mert a kapcsolatot nem lehet egyedül megmenteni – de ketten együtt, ha valódi az elköteleződés és a szívből jövő nyitottság, akkor új utakat lehet találni. Másképp kapcsolódni. 

Ugyanakkor fontos látni, hogy a kapcsolatot és a szeretetet megőrizni nem ugyanaz. A kapcsolat és az érzelmek átalakulhatnak, megszűnhetnek – de a megbecsülés, a szeretet tovább élhet. Nem birtoklásként, nem ragaszkodásként – hanem csendes jelenlétként. Mert mindannyiunkat összeköt valami láthatatlan szeretetszál. (Nevezhetjük Istennek, a Létnek.) Akkor is él valamiféle kapcsolat, ha az életút különválik. Akkor is, ha a kiteljesedéshez már nem egymás társaságára van szükség.

Amikor hozzám jössz, nem ígérem, hogy megmentem a kapcsolatodat. De azt igen, hogy kísérlek az igazságod felé. Hogy ott leszek Veled, amikor felismered, mi az, ami nem valódi – és mi az, ami igaz. Ott leszek, amikor összerendezed az életed, amikor elengeded azt, amit hazudtál magadnak, és újraépíted azt, ami hozzád tartozik. Megtartalak, ha elgyengülsz, és kérdezek, ha elbizonytalanodsz.

Ha elindulsz az önmagaddal való valódi kapcsolódás útján, akkor a döntéseid is tisztábbá válnak. Lehet, hogy új módon kapcsolódtok majd egymáshoz. Lehet, hogy külön úton, de szeretettel folytatjátok. Ami igazán hozzád tartozik, ami igaz, azt nem veszítheted el. Csak azt, amiről azt hitted, hogy igaz.

Nem a gyengék mentora vagyok. Hanem a bátraké.
Azoké, akik készen állnak nemcsak látni, hanem élni is a saját belső igazságuk szerint. Ha Te is ilyen vagy – beszéljünk. Nézzük meg, hol vagy most, és hová szeretnél eljutni. Nem csupán a kapcsolatodról beszélhetünk – hanem Rólad. Mert ha Te a helyeden vagy, akkor minden kapcsolatod új értelmet nyer.

Az igazság benned van. Én csak segítek meghallani.