Nem csak egy párkapcsolat lehet mérgező - kamaszkor extrákkal

Kamaszkori határfeszegetés – vagy valami több? A kamaszkor természetes része a szülőről való leválás, a saját értékrend kialakítása, az ellenállás. De vannak helyzetek, amikor a szülő azt érzi: ez nem csak a normális lázadás. Ez már valami más.

 Sokat beszélünk arról, hogyan hat a szülő a gyermekére. De sokkal kevesebbet arról, hogyan hat a gyermek – különösen egy erőteljes, kamaszodó gyermek – a szülőre. Mert van, amikor a gyerek a nehéz. Van, amikor manipulatív, határokat nem tisztelő, érzelmileg elérhetetlen vagy éppen túlfűtött. És ezt kimondani – szégyenérzettel, bűntudattal jár.

Pedig ez is a valóság része. Amikor egy gyerek viselkedése rendszeresen érzelmileg megterhelő, kiszámíthatatlan, vagy kontrolláló, akkor érdemes megállni egy pillanatra. Nem azért, hogy hibáztassuk őt – hanem hogy végre meghalljuk, mi történik bennünk.

Mert sok szülő ilyenkor folyton feszült, éber, mintha egy lappangó konfliktus árnyékában élne. Gyakran érez dühöt, amit nem tud hol levezetni és bűntudatot él át, mert az a narráció az elterjedt, hogy "a gyerekemet szeretnem kellene, nem érezhetnék ilyet". És végül – kimerül, elveszíti az uralmat - önmaga fölött is.

A kamaszkor nemcsak a gyereknek kihívás – a szülőnek is egy új helyzet

Ez az az időszak, amikor a gyermek elkezdi leválasztani magát a szülőről – identitást épít, határokat tesztel, elutasít, önállósodni próbál. Ez természetes. De nem mindig ártatlan vagy könnyen kezelhető.
Néha ez az elutasítás már nem csupán "keresés", hanem rejtett bántalmazásba fordul:

• érzelmi zsarolás,

• szándékos visszahúzódás vagy hallgatás,

• szülői erőfeszítések leértékelése,

• egymás ellen kijátszott szülők,

• vagy az "áldozat szerep" tudatos vagy öntudatlan felvétele.

Ilyenkor a szülő nemcsak frusztrált. Megbénul. Feszült. Dühös. Majd bűntudatos, hogy dühös. Mert "a gyereket szeretni kell." Mert "jó szülőként türelmesnek kell lennem." De közben belül tombol az érzés, hogy valami itt túl sok lett.

A gyermek nem "rossz" – de a dinamika lehet bántalmazó

Ez egy érzékeny mondat, és óvatosan is kell bánni vele.
De azt látom, sok szülő él meg rejtett érzelmi bántalmazást a gyermeke részéről – anélkül, hogy ezt ki merné mondani. Mert azt gondolja: "ő csak kamasz", mert "úgyis elmúlik", mert "biztos én rontottam el valamit". Pedig ez nem mindig ennyire egyszerű.

Lehet, hogy a gyermek több, mint nehéz kamasz

Igen, van olyan is, hogy a gyerek viselkedése nemcsak életkori sajátosság, hanem sérülés, túlélési stratégia vagy elakadt fejlődés jele. Néhány intő jel:

• A gyerek tartósan nem képes felelősséget vállalni semmiért, de másokat hibáztat.

• Manipulatív, de nem érzékeli, milyen hatással van másokra.

• Folyamatosan szembemegy a határokkal, de közben kontrollt keres.

• Már gyerekkorban is túlérett volt, mintha "felnőttet játszott" volna – ez a parentifikált gyerek mintája.

• Érzelmi elérhetetlenség, vagy épp drámai, túlzó reakciók – gyakori a belső gyermek sérülése.

Az ilyen dinamikában a szülő törekvése, hogy "tanítsa, nevelje, felelősségre vonja" a gyermeket, sokszor kudarcba fullad. Mert a gyermek már nem hall, csak védekezik vagy támad – sőt, elmenekül: egy korai párkapcsolatba, egy baráti körbe, vagy egyszerűen befelé.

Ez nem teszi őket hibássá. De a szülőt sem teszi rosszá, ha szenved ebben a helyzetben.

A testünk, idegrendszerünk, érzéseink jeleznek – figyeljünk rájuk!

Ha azt érzed, hogy állandóan feszült vagy, ha szorongva mész be a közös térbe, ha úgy érzed, már nem tudod hogyan szeretni, mert az egész kapcsolat egyirányú lett – az fontos jelzés.

Nem arról szól, hogy "rossz szülő vagy". Arról szól, hogy valami most meghaladja képességeidet és a belső tartalékaidat. Ezt jogod van felismerni.

Mit tehetsz szülőként?

1. Ismerd el, amit érzel
Ez az első lépés a saját határaid visszaépítéséhez. A "szülőnek mindig szeretnie kell" mellett elfér az is, hogy "de most ez nekem fáj". A kettő nem zárja ki egymást.

2. Ne próbáld egyedül megoldani
Ez nem a te gyengeséged, hanem a kapcsolat komplexitása. A gyerekek máshogy viselkednek az egyik szülővel, mint a másikkal – különösen válás után. És minden kapcsolat külön dinamikát hordoz. Nem mindig vagyunk elég közel ahhoz, hogy ezt tisztán lássuk – kívülről könnyebb észrevenni az elcsúszásokat.

3. Kezdj magaddal – nem önzőségből, hanem példamutatásból
Ha te jól vagy, ha nyugodt vagy, ha tudod, hol vagy te a kapcsolatban, az a gyerekre is hat. Ezért is szeretném ajánlani ezt: egy egynapos stresszoldó tanfolyamot (Bars), ami nem old meg mindent, de kisimítja az idegeket, visszaadja a légzést, a teret. Ha úgy érzed, hogy ideje visszaszerezd az egyensúlyodat és önmagad szeretetével a kapcsolódnod, írj nyugodtan.

A nehéz kapcsolat nem jelenti azt, hogy rossz szülő vagy.

Előszeretettel ajánlom a családi mediációt illetve a szülő- gyermek oldást, hogy a feszültséget felválthassa az együttérzés és a minden félnek megfelelő kapcsolati működés.